Bár a legtöbben elsősorban a vallási szertartásokra gondolnak, amikor a szertartások szóba kerülnek, valójában számos olyan különleges esemény és hagyomány létezik, amelyek nem kötődnek semmilyen valláshoz. Ezek a szertartások sokszor évszázados vagy évezredes múltra tekintenek vissza, és különleges módon ünneplik az emberi élet jelentős eseményeit, a természet változásait vagy éppen egy-egy közösség fontos hagyományait.
Rites of passage – Az élet fordulópontjainak megünneplése ##
Az úgynevezett "átmeneti rítusok" (rites of passage) az emberi élet legfontosabb szakaszváltásait hivatottak megünnepelni és rituálisan megjelölni. Ilyen fordulópont lehet a születés, a felnőtté válás, a házasságkötés vagy akár a halál is. Bár ezeket a szertartásokat sokszor vallási keretek között tartják meg, számos kultúrában megtalálhatók tisztán szekuláris változataik is.
Talán a legismertebb ilyen átmeneti rítus a bár/bat micva, amelyet a zsidó vallásban a 13. életév betöltésekor tartanak a fiúk, illetve a 12. életévben a lányok számára. Ilyenkor a gyermek felnőtté válik a közösség szemében, és a továbbiakban teljes jogú tagja lesz a gyülekezetnek. A bár/bat micva ünnepségek sokszor nagy szabású események, amelyeken a fiatal köszönti a közösséget, és számot ad arról, hogy mennyire sajátította el a vallás tanításait.
Hasonló, vallástól független szertartás a különböző "nagykorúvá avatási" rítusok sora, amelyeket sok kultúrában megtalálhatunk. Ilyen például az ausztrál őslakosok "walkabout" hagyománya, amelynek során a fiatalok hetekre vagy hónapokra magukra maradva, a természetben vándorolva tesznek tanúbizonyságot felnőtté válásukról. De ide sorolhatjuk a navajo indiánok "kisnagyság" ünnepségét is, amelyen a kamaszok beavatást nyernek a felnőttek világába.
A házasságkötés szintén olyan mérföldkő az ember életében, amelyet szinte minden kultúra valamilyen szertartással ünnepel meg. Bár a vallási esküvők ismertebbek, számos helyen megtalálhatók a hagyományos, nem vallási jellegű házassági rítusok is. Ilyen például a maori közösségekben élő "whangai" szokás, amelynek keretében az ifjú pár a közösség elöljáróinak jelenlétében cseréli el ajándékait és fogadja meg egymásnak a hűséget. De hasonló hagyományos esküvői szertartásokat találhatunk Japánban, Kínában vagy éppen a skandináv országokban is.
Végül a halál is az emberi élet kiemelkedő állomása, amelyet sok kultúra igyekszik megünnepelni és rituálisan feldolgozni. Míg a vallási temetési szertartások széles körben ismertek, addig a nem vallásos gyászolási hagyományok kevésbé kapnak figyelmet. Ilyen lehet például az ír "keening" hagyomány, amelynek keretében a gyászoló nők hangos siratóénekekkel búcsúznak az elhunyttól, vagy a tibeti "lélekkísérés", amelynek során a halott lelkét segítik át a túlvilágra.
A természet ünneplése ##
Az emberiség ősi kultúráiban a természet változásaihoz, az évszakok váltakozásához is számos különleges szertartás kapcsolódott. Ezek a rítusok sokszor a termés bőségéért, az időjárás kedvező alakulásáért vagy éppen a természet megújulásáért mondtak köszönetet.
Talán a leghíresebb ilyen természeti ünnep a kelta kultúrkörben ismert Beltane, amelyet minden év május elsején tartanak. Ilyenkor nagy tüzeket gyújtanak, körtáncokat járnak, és megünneplik a tavasz megérkezését. A hagyomány szerint a Beltane tüzei megtisztítják és megújítják a földet, lehetővé téve a bőséges termést. Bár a Beltane eredeti, pogány gyökerei mára sok helyen elhalványultak, a szertartás számos modern, nem vallásos változata is létezik.
Hasonló, a természet változásaihoz kötődő ünnepek találhatók szerte a világon. Ilyen például a kínai "Holdújév", amelyet a holdnaptár szerint, február elején tartanak, és az új év, valamint a tavasz megérkezését köszöntik. Az ünnepségek számos hagyományos szertartást tartalmaznak, köztük lampionok és tűzijátékok felbocsátását, családi vacsorákat és a ház alapos kitakarítását. Szintén a természet körforgásához kötődik az indiai "Holi" fesztivál is, amelyen a résztvevők egymást színes porral és festékkel dobálják, megünnepelve a tavasz érkezését.
De a természet tisztelete nemcsak az évszakok váltakozásához kapcsolódó ünnepekben nyilvánul meg. Számos kultúrában találhatunk olyan szertartásokat is, amelyek egy-egy természeti jelenséghez, vagy éppen egy-egy növény vagy állat kultuszához kötődnek. Ilyen például a japán "Hanami" virágünnep, amelyen a cseresznyevirágzást ünneplik meg, vagy a hawaiiak "Makahiki" ünnepe, amelyen a helyi istenségeket és a termékeny földet tisztelik meg.
Közösségi rítusok és hagyományok ##
Míg az előző kategóriákba sorolt szertartások általában az emberi élet fordulópontjait vagy a természet körforgását ünnepelték, vannak olyan különleges események is, amelyek elsősorban az adott közösség hagyományait, identitását hivatottak megerősíteni.
Talán a leghíresebb ilyen közösségi ünnep a skót "Highland Games", amelynek keretében a skót felföld különböző klánjai mérik össze erejüket tradicionális sportokban és ügyességi játékokban. A rendezvényen a résztvevők hagyományos skót viseletben, duda- és dobszó mellett vonulnak fel, miközben bemutatják a klán zászlóit és jelképeit. A Highland Games nemcsak a skót identitás megőrzését szolgálja, hanem egyfajta találkozási pontot is jelent a szétszórt közösség tagjai számára.
Hasonló közösségi rítusokat találhatunk a világ más tájain is. Ilyen például a kanadai inuitok "Sila" ünnepe, amelyen a természet erőit, az időjárást és a vadászatot ünneplik meg. Az ünnepség keretében hagyományos énekeket adnak elő, körjátékokat játszanak, és bemutatják a közösség tagjainak a legújabb vadászati és túlélési technikákat. De ide sorolhatjuk a Hawaii-szigetek őslakóinak "Makahiki" ünnepét is, amelyen a helyi istenségeket és a termékeny földet tisztelik meg.
Emellett számos olyan hagyományos közösségi ünnep is létezik, amelyek elsősorban az adott kultúra történelmét, művészetét vagy gasztronómiáját hivatottak bemutatni. Ilyen például a mexikói "Día de los Muertos" (Halottak napja) ünnep, amelyen a résztvevők halotti maszkokat és jelmezeket öltenek, miközben a helyi zenekarok tradicionális dallamokat játszanak. De hasonló identitás-megerősítő szerepe van a brazil "Carnaválnak" is, amelyen a különböző szamba-iskolák vetélkednek egymással látványos felvonulásaikkal és parádés jelmezeikkel.
Szinkretikus és modern szertartások ##
Bár a fent bemutatott szertartások jó része évszázadokra vagy évezredekre nyúlik vissza, napjainkban is találkozhatunk új, modern keletű ünnepekkel és rítusokkal. Ezek egy része a régi hagyományok szinkretikus ötvözete, míg mások teljesen új keletűek, és a kortárs társadalmi igényekre reflektálnak.
Jó példa a szinkretikus szertartásokra az Egyesült Államokban egyre népszerűbb "Thanksgiving" ünnep, amelyben a korábbi őslakos hagyományok és az európai gyarmatosítók ünnepei ötvöződnek. Az ünnep keretében a résztvevők közösen fogyasztanak el egy nagy, hagyományos lakomát, miközben hálát adnak a természet bőkezűségéért és az elmúlt év áldásaiért. Bár a Thanksgiving gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza, a modern változat számos ponton eltér a korábbi, tisztán vallási vagy törzsi jellegű változatoktól.
Hasonló szinkretikus ünnepnek tekinthetjük a "Burning Man" fesztivált is, amely az elmúlt évtizedekben vált világhírűvé. A Nevada sivatagában megrendezett esemény ötvözi a hippikorszak underground szubkultúráinak hagyományait, a kortárs művészet kísérletező szellemét és a new age spiritualitás elemeit. A résztvevők egyhetes, közösségi élményben vesznek részt, miközben felépítenek, majd elégetnek egy hatalmas, szimbolikus szobrot. Bár a Burning Man rengeteg vallási és ősi rituális elemet tartalmaz, mégis teljesen szekuláris és eklektikus rendezvénynek tekinthető.
Emellett persze találkozhatunk teljesen új keletű, modern szertartásokkal is, amelyek a kortárs társadalmi igényekre reflektálnak. Ilyen például a "Secular Solstice" ünnep, amelyet az Egyesült Államokban, a téli napforduló alkalmával rendeznek meg. Az esemény keretében a résztvevők különböző önfejlesztő, közösségépítő és szolidaritást erősítő gyakorlatokban vesznek részt, anélkül, hogy bármilyen vallási vagy spirituális elemet tartalmazna. Hasonló modern, szekuláris rítusnak tekinthetjük a "Burning Flipside" fesztivált is, amelyen a résztvevők egy hét erejéig egy önszerveződő, kísérleti közösséget hoznak létre a texasi sivatagban.
