A könyvek többsége egyszerű információközlő vagy szórakoztató funkciót tölt be, ám vannak olyan kiadványok, melyek magukat műalkotásként definiálják. Ezek a művészkönyvek, melyek a nyomtatott oldal határait feszegetik, és a könyvet, mint médiumot használják fel kreatív kifejezési formaként. Ezekben a különleges könyvekben a papír, a tipográfia, a kötés és egyéb fizikai jellemzők legalább olyan fontosak, mint a tartalmi mondanivaló. Ebben a cikkben közelebbről is megismerkedünk a művészkönyvek izgalmas világával.
A művészkönyvek gyökerei
A művészkönyvek gyökerei egészen a 20. század elejére, az avantgárd mozgalmakig nyúlnak vissza. A futuristák, dadaisták és konstruktivisták voltak az elsők, akik a könyvet nem pusztán információhordozónak, hanem önálló művészeti ágnak tekintették. Számukra a könyv fizikai megjelenése, a tipográfia, a nyomdatechnika és a könyvkötészet legalább olyan fontos volt, mint a tartalmi mondanivaló.
Az 1910-es években a futuristák, élükön Filippo Tommaso Marinettivel, a hagyományos könyvformátumot is megkérdőjelezték. Radikálisan új elrendezéseket, szokatlan tipográfiát és elrendezést alkalmaztak, ezzel is kifejezve a hagyományos narratíva elutasítását. Marinetti például a "Zang Tumb Tuum" című művében a szavakat, a betűket és a tipográfiai elemeket a lap teljes felületén szétszórta, megbontva ezzel a lineáris olvasás megszokott rendjét.
A dadaisták, mint Marcel Duchamp vagy Kurt Schwitters, a talált tárgyak művészetét vitték át a könyvek világába. Kollázsokat, asszamblázsokat és tipográfiai kísérleteket alkalmaztak, hogy a könyvet a véletlenszerűség, a káosz és a nonkonformizmus médiumává tegyék. Schwitters "Merz" című könyve például egy összeragasztott, montázsszerű alkotás, mely a hagyományos könyvformátumot teljesen felrúgja.
A konstruktivisták, mint El Liszickij vagy Vityebszk, a geometrikus absztrakt formák és a tipográfia radikális alkalmazásával próbálták megújítani a könyv médiumát. Liszickij "Proun" című könyvében a tér és a sík, a fény és az árnyék, a szín és a forma játéka válik a főszereplővé, messze túlmutatva a könyv hagyományos funkcióján.
A művészkönyvek virágkora
A művészkönyvek aranykora az 1960-as és 70-es évekre tehető, amikor is a konceptuális művészet és a fluxus mozgalom képviselői fedezték fel maguknak ezt a médiumot. Számukra a könyv nem csupán információhordozó, hanem maga is műalkotás volt.
A konceptuális művészek, mint Ed Ruscha vagy Sol LeWitt, a könyvet a gondolat, az ötlet hordozójaként használták. Ruscha például a "Twentysix Gasoline Stations" című könyvében egyszerűen csak benzinkutakat fényképezett, de a könyv maga vált a koncepció hordozójává. Más műveiben, mint a "Every Building on the Sunset Strip" vagy a "Some Los Angeles Apartments" a fotózás és a nyomtatás médiumát is elemezte, rámutatva a könyv fizikai tulajdonságaira.
A fluxus csoport tagjai, mint George Maciunas vagy Yoko Ono, a könyvet az interaktivitás, a véletlenszerűség és a performativitás terepévé tették. Maciunas "Fluxus 1" című kiadványa egy összehajtogatott, szétnyitható objektum, mely a hagyományos könyvformátumot teljesen felrúgja. Yoko Ono "Grapefruit" című műve pedig utasításokat, kéréseket és kérdéseket tartalmazó lapokon keresztül vonja be az olvasót a kreatív folyamatba.
A kortárs művészkönyvek sokszínűsége
Napjainkban a művészkönyvek sokszínű és változatos palettája figyelhető meg. A kortárs művészek a könyv médiumát a legkülönbözőbb módokon használják fel kifejezési formaként.
Vannak, akik a könyv fizikai tulajdonságaira, az anyaghasználatra, a tipográfiára és a nyomdatechnikára fókuszálnak. Ilyen például Angie Lewin "Plant Collection" című könyve, melyben a növények precíz, botanikus illusztrációi keverednek a letisztult, elegáns tipográfiával. Vagy Olafur Eliasson "Little Sun" kötete, melyben a fény és az árnyék játéka válik a főszereplővé.
Mások a narratívát, a szöveget és a képi elemeket ötvözik egyedi módon. Ilyen Keri Smith "Wreck This Journal" című, interaktív könyve, mely az olvasót bevonja a kreatív folyamatba azáltal, hogy különböző feladatokat, utasításokat ad számára. Vagy Johanna Drucker "The Century of Artists' Books" című műve, mely a művészkönyvek történetét és elméletét dolgozza fel.
Vannak olyan alkotók is, akik a könyvet térbeli, installációs vagy akár performatív médiumként használják. Ilyen Olafur Eliasson "The Library" című munkája, mely egy hatalmas, toronyszerű könyvstruktúra, vagy Xu Bing "Book from the Sky" című műve, mely kínai írásjelekből álló, olvashatatlan könyvek sorozata.
A művészkönyvek tehát a legkülönbözőbb formákban, technikákban és megközelítésekben jelennek meg napjainkban. Közös bennük, hogy a könyv médiumát használják fel kreatív kifejezési formaként, megkérdőjelezve a hagyományos könyvformátum korlátait. Ezek a különleges kiadványok nemcsak az olvasót, hanem a szemlélőt is aktív befogadóvá teszik, felkínálva a kreatív részvétel lehetőségét.
A művészkönyvek gyűjtése és kiállítása
A művészkönyvek iránt egyre nagyobb az érdeklődés mind a gyűjtők, mind a művészeti intézmények részéről. Számos múzeum, galéria és könyvtár rendelkezik művészkönyv-gyűjteménnyel, és rendszeresen rendez kiállításokat, bemutatókat e különleges kiadványokból.
A művészkönyvek gyűjtése és archiválása komoly kihívást jelent, hiszen ezek a kiadványok jellemzően egyedi, limitált példányszámban készülnek, és sokszor szokatlan, nehezen kezelhető formátumban jelennek meg. A gyűjtők számára fontos, hogy ne csak a könyv tartalmára, hanem annak fizikai megjelenésére, anyaghasználatára, kivitelezésére is figyeljenek.
A művészkönyv-kiállítások pedig lehetőséget adnak arra, hogy a szélesebb közönség is megismerkedhessen ezzel a különleges műfajjal. Ilyen kiállítások például a New York-i Metropolitan Múzeum "The Invention of the Past" vagy a londoni Tate Modern "The Artist's Book in Latin America" című tárlata. Ezeken a kiállításokon a látogatók nemcsak szemlélhetik, de akár interaktív módon is felfedezhetik a művészkönyvek változatos világát.
A művészkönyvek gyűjtése és bemutatása tehát egyre inkább a művészeti élet szerves részévé válik. Ezek a különleges kiadványok nemcsak a könyvművészet rajongóit, hanem a kortárs művészet iránt érdeklődőket is lenyűgözik kreativitásukkal és innovatív megközelítésükkel.
Ezeken a kiállításokon a látogatók nemcsak szemlélhetik, de akár interaktív módon is felfedezhetik a művészkönyvek változatos világát. A művészkönyvek gyűjtése és bemutatása egyre inkább a művészeti élet szerves részévé válik, hiszen ezek a különleges kiadványok nemcsak a könyvművészet rajongóit, hanem a kortárs művészet iránt érdeklődőket is lenyűgözik kreativitásukkal és innovatív megközelítésükkel. A művészkönyvek gyűjtői és a kiállítások szervezői arra törekednek, hogy a közönség számára közelebb hozzák és megérthetővé tegyék ezt a különleges műfajt, mely a hagyományos könyvformátum határait feszegeti.
